Gyulafehérvár és környéke
Gyulafehérvár egyike a legszebb erdélyi városoknak, amely Kolozsvártól mintegy 95 km-re, Nagyszebentől 75 km-re található. A város az erdélyi Hegyalja szívében fekszik, amelyről méltán állítják, hogy történelmi és természeti szépségekben egyike a leggazdagabb településeknek.
Erdély és Partium együttes területének szinte mértani középpontjában, Románia, Erdély szívében fekszik a jelenlegi Fehér megye nyugati részében. Az egykori Erdélyi Középhegység Érchegység nevű része zárja Északon a régiót. A Marosra és az Ompolyra hajló dombhátain korábban a rómaiak, szlávok, majd magyarok, románok és németek leltek szálláshelyre.
Természetes, hogy régészeti leletekben sok látnivalót kínál a város és környéke. Gyulafehérvár (románul Alba Iulia, németül Karlsburg, vagy Weissenburg, latinul Apulum, szászul Keist) város Romániában. Erdély ősi történelmi fővárosa, az erdélyi érsekség székhelye, egyúttal a román ortodox egyház erdélyi székvárosa.
1542 és 1690 között az Erdélyi Fejedelemség fővárosa, majd Fehér, illetve 1775-től Alsó-Fehér vármegye székhelye. Ma municípiumként Fehér megye székhelye. Az ókori római Apulum erődítésén belül elhelyezkedő műemlékek különböző korszakokat képviselnek. A középkori óvárost egy 1714-1735 között épült Vauban rendszerű csillagerőd veszi körül, amelyet 2012-ben EU támogatásból restauráltak-átépítettek. A vár az erdélyi erődítmények egyik gyöngye, amely európai szintű turisztikai ajánlatokkal várja látogatóit. A várban található a 13. századi római katolikus székesegyház, a püspöki palota, amely a 16. században fejedelmi palotává lett, az Apor-palota, a Batthyáneum, illetve az 1922-ben épült ortodox katedrális.
Gyulafehérvár azonban a természet szerelmeseinek is sok mutatnivalót kínál. Sűrű dombok, tágas legelők, nagy erdők, szőlőlugasok, völgyek és hegyipatakok szolgálnak előtérül a festőien szép Érchegység vonulatainak, hogy aztán az Igen pataka, befutva az Ompolyba, keskeny völgyeknek adjon helyet. Hegyalja a maga nagyobb vagy kisebb településeivel, Nagyenyed után, mintegy félgyűrűként veszi körbe a Nyugati-Kárpátok vonulatait. Az alacsonyabb környezetből kiemelkedő kellemes dombjai, eléggé meleg éghajlata alkalmassá teszik a szőlőművelésre, vagy akár a kifizetődő mezőgazdaságra. Előtte a Maros völgye zárja a maga nagyobb városaival Hegyalját, mögötte az Érchegység szökken hirtelen magasba, számos, mélyen a hegybe nyúló völgynek, szurdoknak (Remetei sziklaszoros, Ompolyicai szoros, Gáldi-völgy) adva helyet.
A Hegyalja fölött uralkodik a Kecskekő nevű hegy, a maga, – cukorsüveghez hasonló – alakjával, innen eredeztetik Tündérszép Ilona mondáját is. A települések sűrű egymásutánban használták ki a mezőgazdaságra alkalmas helyeket, így ma is a kora középkori települések neveit viselik: Tövis, Borosbenedek, AIsógáld, Diód, Boroskrakkó, Borosbocsárd, Vajasd, Magyarigen, Igenpataka, Celna es Sárd alkotják Hegyalja legfontosabb településeit. Erről a régióról Balogh József egykori magyarigeni lakos így emlékezett: „Csodálatos a fekvése. Északra néző lejtője Sárd községre támaszkodik, olyan, mint egy gigantikus színpad. Nyugatra az erdélyi érchegység vulkanikus hegyei zárják le a tért, amely felett középen a Kecskekő 1100 m-re vékony kúpszerűen kiemelkedő meredek sziklacsúcsa őrködik. Északra Alsógáld hosszan elnyúló dombján a Kemények ősi várkastélya áll. Észak keletre és keletre a Maros völgye az égaljáig húzódik, és barátságosan és szelíden oldja fel a nyugati oldal merész csúcsai és erdős meredek hegyei által határolt távlatot. Itt fekszik a bilaki rét, ilyenkor kaszálás előtt, a virágok kelnek versenyre és merész színeikkel és bódító illatukkal csábítják, hívják a lepkéket, méheket és darazsakat, hogy porzóik nászát termékennyé tegyék.” Az erdélyi konyha az, amely minden turista ittlétét felejthetetlenné teheti. Közösségi házunkban megtalálhatja tehát a történelem, táj szépsége mellett a magyar-román gasztronómia különlegességeit is. Szeretettel várjuk vendégeinket!